Lélektől Lélekig
Március
8. szombat
Kora reggel 5 órakor, osztálytársam Ricsi felkeltett minket.
Bár feleslegesen tette, mert pár perccel később bejött Bence tanárúr és csipás szemmel
alvó osztálytársaimat is felkeltette. Ezt gyors összepakolás, ellenőrzés és az
álmosság elűzése követte egy hideg vizes arcmosással. Majd háromnegyed 6 körül
lementünk sorakozni az oroszlános kapuhoz. Ott beszélgettünk, kicsivel később
pedig már a buszba pakoltunk be, mely csomagjainktól zsúfolásig megtelt. 6-kor
elindultunk Pannonhalmáról és a faluból még láttuk a napfény első sugaraiban
csillogó apátságot. Az utazás hátralévő perceit beszélgetéssel töltöttük.
Pestre érve felvettük Márkot László Zoltán tanár volt osztályából. Ezek után a
fáradságot már kissé kipihenve hagytuk el az ország szívét és fővárosát, Budapestet.
Aznap még megálltunk Máriapócson, ahol egy kis fatemplomot és a nagy bazilikát
tekinthettük meg. Ezután még megálltunk Nyírbátorban, ahol minorita templom
gyönyörködtette a szemünket. A határnál köpcös, fiatal magyar határőr jött fel
a buszra, aki útleveleinket megvizsgálva utunkra engedett. Az ukrán határon
kicsit lassabb folyamat vette kezdetét. Mire mindenki útlevelét ellenőrizték,
lepecsételték, 1 óra is eltelt, de hát végül átjutottunk. Karácsfalvára tartva
sok városon mentünk keresztül, melyeknek csodálatos templomai voltak. Karácsfalvára
egy földút vezetett, melyen végül szerencsésen átjutottunk. Végre elértük a
Líceumot, melyet sok megpróbáltatás árán találtunk meg. A líceumba érve
kiosztották a szobáinkat, és én egy eléggé vegyes szoba lakóival kerültem össze.
Miután kipakoltunk és megvacsoráztunk, lehetőség nyílt a helyiekkel
beszélgetni. E 2 óra hosszú beszélgetés után, mely kifizetődő és élményekben
gazdag volt, este 10 órakor lefeküdtünk és elaludtunk. Az első esténk
Karácsfalván.
Március 9. vasárnap
Fél 8-kor a
Sztojka Rádió ébreszt minket. Álmosan kelünk fel és nem is sejtjük, hogy milyen
kalandok várnak ránk. A szikrázó nap sugarai betekintenek az ablakon. Fáradtan
lecammogunk az ebédlőbe és megreggelizzünk. Reggeli után kiránduláshoz
készülődünk. A huszti vár romjaihoz megyünk. A buszok kint várnak minket és a
karácsfalviak is jönnek velünk. Az út jól telt, sokat beszélgettünk. Kis idő
múlva megérkezünk a huszti vár lábához. Gyalogszerrel tovább megyünk a vár
tetejéig. Mire fölérünk, sokunkról folyik az víz, de a látvány mindent
kárpótol. Miután a romjaiban is büszke várat megtekintettük, elszavaltuk
Kölcsey Ferenc Huszt című versét, és a kereszt előtt elmondtuk a Himnuszt. Ezek
után a huszti belvárosban kötöttünk ki. Megcsodáltuk az erődtemplomot és az
esperesi templomot. Ezek után útra keltünk Felsőveresmartonba, ahol abból a
nevezetes ikervízből is ittunk, melyről azt tartják, hogy aki iszik belőle,
annak ikrei születnek. Valami igazság van benne, mert a falu asszonyai
általában ikreknek adnak életet, bár ki tudja? A vízkóstolás után ellátogattunk
Nagyszőlősre, ahol megebédeltünk. Az ebéd után visszamentünk Karácsfalvára.
Ünnepi szentmise keretében vehettünk rész a Kápolna búcsúján. Ezt ünnepi
vacsora követte és megkóstolhattunk egy speciális görögkatolikus egyházi ételt,
melynek összetevői: aszalt gyümölcs, dió mézzel leöntve. A vacsora után az esti
program fakultatív volt, majd este 10-kor nyugovóra tértünk.
Március 10. hétfő
Megszokott
kora reggeli keltés után, újra kirándulásba kezdünk. Ezen a napon a munkácsi
várat tekintjük meg. Ahogy közeledünk a várhoz, mellettünk az ukrán hadsereg
kaszárnyái, melyekben ép nagy a nyüzsgés. Pár pillanat múlva már a vár lábánál
álltunk. Egy kellemes séta után megérkezünk a felvonóhídhoz. A várat szinte
lehetetlen volt elfoglalni. Megnézzük az egyik bástyából a város csodás látképét,
elmondjuk a Szózatot a turulmadár szobra előtt. Ezután a kis megemlékezés után
elindultunk a Vereckei-hágóhoz. Busszal mentünk fel a hágó tetejére, melyről
csodálatos kilátás nyílt a Kárpátokra és Kárpátalja gyönyörű vidékére. A
szemgyönyörködtető látvány után megkoszorúztuk az emlékművet. Ezt ebéd követte,
amely után elindultunk az Árpád-vonalhoz. Mint utóbb kiderült, a vonal atombiztos,
és nem lehet elárasztani sem, mert 1-1.5 m vastag beton borítja, és a fa
padlózat alatt víz folyik, mely nem csak az elárasztástól védi a vonalat, hanem
ivóvizet is biztosít az erődnek. A szűk átjárókon haladtunk, míg végül
eljutottunk egy egérlyukhoz hasonlító vészkijárathoz. Teljes sötétségben,
összegörnyedve haladtunk a fény felé, mely egy rácsos kapun és egy vaslépcső
soron keresztül a szabadból szűrődött be. A vonal megtekintését követően
elmentünk a Szolyvai Emlékparkba, ahol megemlékeztünk azokról a férfiakról,
akiket deportáltak, és fejet hajtottunk a siratófal előtt. Fáradtan, de örömmel
tértünk vissza Karácsfalvára, mely hat napra otthonunk lett.
Március 11. kedd
A mai napon
betekinthettünk egy átlagos sztojkás napba. A reggeli után órákon vehettünk
részt. A fizika óra kissé unalmas volt, mert nem nagyon értettünk belőle
semmit, de azért érdekes volt. Ezt követően volt egy kis szabadidőm, melyet
pihenéssel töltöttem. Ezt az ukrán nyelvóra követte, ami egy kicsit nehezen
megérthető, mégis nagyon érdekfeszítő volt. Az óra második felében nekünk pannonhalmi
diákoknak kellett bemutatkozni. Az órákat követően ebédeltünk, azt követően
pedig bejártuk Beregszászt. A gyönyörű belvárosát röpke másfél óra alatt megtekintettük.
Ezt követően egy színházi előadáson vehettünk rész, melynek címe: Az ördög
három aranyhajszála. A színházi darab arról szolt, hogy hogyan lesz egy molnár
fiúból király. A darab végeztével, vonattal tértünk vissza a líceumba. A
vonatállomástól kellemes esti sétával tértünk vissza az iskolába. A séta után
nyugovóra is tértünk.
Március 12. szerda
Reggeli
ébresztő, reggeli és felszállás a buszra. Mai napon Ungvárat nézzük meg. A vár
kívülről jó állapotban van, és csodálatos panoráma nyílik rá a belvárosból. A
várudvarban egy turulmadár és egy csodaszép park tárulkozik a szemünk elé. Az
erődítmény belsejében rengeteg kiállítás megtekintésére nyílik lehetőségünk.
Példa rá a természeti kiállítás, mely által betekintést nyerhetünk az itteni madár-
vad-és halállományba. A tárlat megtekintését követően egy zenei bemutató
terembe érkeztünk. Volt itt minden cselló, brácsa, hegedű és még sok más
hangszer. A következő teremben ikonosztázokat és aranyozott misekönyveket
nézhettünk meg. A vár meglátogatása után a belváros tárulkozott a szemünk elé.
A téren megkoszorúztuk a Petőfi-szobrot, majd egy görögkatolikus misébe
nyerhettünk betekintést. Ezek után lementünk és megnéztük a püspöki kriptát.
Ezt egy skanzen meglátogatása követte. Barangolásunk a régi paraszti házak
között visszarepített a múltba. A falumúzeum meglátogatása után ebéd és
Karácsfalvára való visszautazás következett. Este eljött az 1848-as forradalom
166. évfordulójának megünneplése. Osztályunk is szerepelt a megemlékezésen. Hegedültünk,
szavaltunk és verset mondtunk. Ezt beszélgetés és vacsora követte.
Március 13. csütörtök
Reggel ismét
a már megszokott rendben történt a keltés. Ezt követően reggeli, csomagolás és
hosszú könnyes búcsú következett. Nagyon jó volt itt lenni. Szavakkal nem lehet
leírni. Remélem, egyszer visszatérhetek ide. Itt meg kell köszönnöm László
Zoltán tanár úrnak a lehetőséget, hogy erre a gyönyörű helyre eljöhettem. Búcsúnk
után beszálltunk a buszba és elindultunk haza. Útközben még megálltunk egy
Árpád-kori templomnál, ahol imádkoztunk a Líceum tagjaiért. Imánk után már
száguldottunk is a határhoz. A határnál megtörtént egy hosszas ellenőrzés, de
ezt követően szerencsésen átjutottunk. Átérve a határon jó hangulatban
beszélgettünk az ott töltött 6 napról, mely után örökre a szívünkbe zártuk
őket. Az úton semmi szóra érdemes nem történt, csak ültünk, beszélgettünk,
filmet néztünk, aludtunk és az idő rohant velünk együtt. Háromnegyed hét körül
Pesten a Népligetben megálltunk, és a társaság nagy része kiszállt. Köztük
voltam én is. Így ért véget egy utazás Lélektől Lélekig.
Bárvárth Ármin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése