Kedves ünneplő közösség!
Kedves Fiúk!
Nem telik el
annyira sok idő – ha jól számoltuk, 2020 nap – és újra itt leszünk majd ebben a
körben, itt, a Bazilikában. Reméljük, hogy mindannyian, akik most jelen
vagyunk, együtt, a ballagás napján.
Ugyanígy, testünket-lelkünket
ünneplőbe öltöztetve, ugyanígy az oltárhoz lépve, miközben ugyanaz az
orgonadarab szól, ami hamarosan felcsendül.
Azt
kívánjuk, hogy azon a most még távolinak tűnő napon hálatelt szívvel léphessetek
az oltárhoz, köszönetképpen, a Jóistennek szánt virággal. S ha végigtekintetek
majd az itt eltöltött éveken, reméljük, a következő gondolatok is
megfogalmazódnak Bennetek:
- De jó, hogy erre a csodálatos helyre kerülhettem, és Pannonhalma a második otthonommá vált!
- De jó, hogy nem csak a barátaimmal voltam elfoglalva az osztályban, hanem mindenkire odafigyeltem! Megnyíltam nekik, s ők kezdetben észrevétlenül, majd egyre érezhetőbben gazdagítottak engem.
- De jó, hogy hagytam, hogy jó szándékkal formáljanak szüleim, testvéreim, osztálytársaim, a tanáraim és a bencések!
- De jó, hogy megtapasztalhattam a korlátaimat, s azokon belül a kiteljesedésre törekedhettem!
- De jó, hogy nem adtam fel, mikor fájó volt a szeretteim, és kínzó a lányok hiánya, s nagyok szürke a hétköznapok világa!
- De jó, hogy itt lehettem, együtt, Veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése