Hamvas Béla
„sohasem tud elpihenni, mindig zúg, mint a mesebeli erdő ... és hangjaival álomba ringatja azokat, akik hallgatnak rá.”
Krúdy Gyula
"Mikor Szent István az
országot krisztianizálta, ennek a hegységnek rengeteg erdőségeibe rejtőztek el
azok a pogányok, akik a királynak nem engedelmeskedtek. S azóta ebből a szóból
a magyar függetlenségvágyat érez ki: az uralommal való szembeszállást,
forradalmi szellemet és lázadást. A hegységet sűrű és sötét erdővel benőttnek
gondolja, amely tele van rejtélyes szakadékokkal, barlangokkal,
hozzáférhetetlen völgyekkel.
Hamvas Béla
"Ez a magyar dzsungel, ahová csak azok rejtőznek el, akik a világgal nem tudtak megegyezni. A vad és elementáris őstermészet mítosza jut benne kifejezésre. Tele van misztikummal és még ma ezer évvel Szent István uralkodása után is, tele van pogánysággal.A mithoszból azt érezni,
hogy a bakonyi ember keményebb, civilizálatlanabb, elemibb, mint az ország más
helyén lakó."
Hamvas Béla
"Oly fák nőnek itt,
amelyek mintha ma is kényszerítenék az embereket arra, hogy őket, mint
természetfölötti lényeket, tiszteljék és áldozatokat mutassanak be nekik."
Hamvas Béla
"Ez az erdő régieknek / édes szabadság, / rengetege tömlöc ellen / lélegző vadság!"
Nagy László
„a költői, történelmi és természeti szépségek kincsestára a Bakony”
Eötvös Károly
„a Bakonyban elszórt becses régiségeknek emléke”
Rómer Flóris OSB
„erdők erdője”
Ady Endre
S otthon következett a jól megérdemelt pihenés az egyesek szerint pokoli kemény Ördögárok-túra után... Pörczi Marcit is megköszöntöttük még aznap este 13. szülinapja alkalmából. A fiúkat nem nagyon kellett álomba ringatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése