Qpaci homíliák

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Majd így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
„Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
„Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.”

Mt 5,17-37

Albin atya homíliája:

Kedves Testvérek!

Mielőtt belekezdenék ebbe a prédikációba, egy dolgot szeretnék tisztázni. Nem is annyira tisztázni, mint inkább emlékezetbe idézni: Jézus egyetlen célja mindig az volt és mindig az lesz, hogy nekünk nagyon jó legyen. Ne csak jó, ne csak elviselhető, hanem nagyon, elmondhatatlanul jó legyen az életünk. És akinek a mai evangélium után érthetően még több bizonyságra van szüksége, az gondoljon vissza akár a tékozló fiúra, vagy a kenyérszaporításra, vagy magára a keresztre. Mi mindent meg nem tett és még meg nem tenne miértünk.

Azért mondtam ezt el, mert a mai szakasz elég durva. Lábak, kezek, szemek röpködnek benne. Nekünk, Pannonhalmán, a mai evangélium után át kéne értelmeznünk a gimnáziumi házirendet. Ha a folyosón vagy a szobádban telefonálsz, vágd le egyik füledet. Ha illegálisan liftet használsz, búcsúzz el valamelyik lábadtól. Ha puskázol vagy a facebookra sandítasz órán... nos, inkább nem is folytatom, a fiatalabbakra tekintettel. És mindezt nem büntetésből kéne megtennünk, hanem megrendültségből. Hogy vétkeztünk. Önként. Elég fura csapat lennénk most mi itt a templomban, ha Jézust így követnénk.

Voltak ilyen öncsonkító korok, és néha még bennünk is felmerülhet a gondolat. Nagy szerelem idején, amikor a középkori hős lovag ujját küldte el zálogul, mert annyival többre értékelte szerelmét. És nagy háborúk idején, amikor valami óriási lelkesedésből, egy vallásért, a nemzetért, a közösségemért harcba megyek, és akár az életemet is odaadom.

És ezzel még nincs vége a mai evangéliumnak. (Figyelem, megint durva dolog jön, de emlékezzünk: Jézus a javunkat akarja.) Mi lenne, ha szavunk igen-igen és nem-nem lenne? Azaz mi lenne akkor, ha mindig az igazat, és csak az igazat, és a teljes igazat mondanánk? Akár alkalmas, akár alkalmatlan? Vállalva, hogy mindig azonnal belemegyünk a konfliktusba, hogy nem szépítünk, nem takargatjuk, ami csúnya. Ami fájdalmas. Ha valaki kérdez, nem óvjuk meg sem őt, sem magunkat a valóságtól. Ha valaki kér, és mi nem tudunk adni; úgy direktbe megmondjuk neki, bevállalva az ő csalódását, szomorúságát, meg a mi tehetetlenségünket is. Jézus valóban ezt akarná? A könyörtelen igazságot? Mindig? Kivétel nélkül?

Igen. Jézust pontosan ezt akarja. Hogy legyen már egy kis bizalmunk. Ne szépítgessük a valóságot, szép az önmagában is. Ne takarjuk el, ne rejtegessük az igazságot, hiszen az a mi utunk és abban van a mi életünk. Legtöbbször nemde pontosan olyan dologtól akarjuk nagy könyörületből megóvni a másikat, ami pont a továbblépéshez segítené. Nem vagyunk velük őszinték, és csak tovább bonyolódnak a dolgok. Hosszan és céltalanul. Egyetlen kegyes valótlanság hány otromba hazugságba kényszerít bele minket! És ebben a szövevényben már senki sem látja az igazat, a valódit.

Melyik jobb, az igen-igen vagy a talán-hát valójában-tulajdonképp? Vagy még egyszerűbben: melyikért érdemes, melyik szebb: a világ, ahogy Isten alkotta, vagy a világ amilyenre mi átfestjük?

Kedves Testvérek! Minden igen-igen és nem-nem; minden őszinte szavunk hitvallás amellett, hogy a világ nagyon jó. És aki egyszer mert őszinte lenni, aki egyszer rácsodálkozott arra, hogy ez a világ milyen nagyon jó, az többé már nem érzi, hogy át kéne festeni. Azt megragadja ez az élet. A valódinak a kendőzetlen szépsége. Annyira rabul ejti a valóság, hogy többé már nem vágyik másra. Mindent odaadna a valódiért.

Kedves Testvérek! Mi, keresztények, mi a világ szerelmesei vagyunk. Nem a másolaté, hanem az eredetié. Csak egy kis bátorság kell hozzá az elején. Meg kitartás, de aztán ráérzünk az ízére. És azért aztán mindent odaadnánk. Liftet, lábat, kezet, mindent. Csakhogy addigra, sőt már most, úgyis minden a miénk lesz. Amit szem nem látott, amit fül nem hallott, amit Isten készített nekünk. Minden. Hát nem érdemes még ma elkezdeni? Amen.