Balatoni (utó)nyár!!!

Csodálatos három napot töltöttünk gyönyörű időt kifogva a Balaton mellett ezen a hétvégén. Utazásunk egyik fő célja, hogy az elmúlt hetekben megvalósuló bencés projektmunkák (erről még részletesen beszámolunk) eredményeit megmutassuk egymásnak. A technika ördöge közbeszólt (nem sikerült a projektort működésre bírnunk), ezért sokkal inkább gyönyörű tájakról, baráti beszélgetésekről, közösségi együttlétről, játékról szólt ez a néhány nap...

Csütörtök délután beszereztük a hiányzó bicajokat, sisakokat, átnéztük a kerékpárok műszaki állapotát, s volt egy kis kapkodás a projektmunkák befejezésével. Izgatottan tértünk nyugovóra...

Péntek reggel még flexvágóval megszabadítottuk az utolsó kerékpárt, mely lezáratott, de kulcsa nem találtatott, s egy defektes gumi gyors cseréje után legurultunk a vasútállomásra. Nagyon jó hangulatban zakatoltunk Magyarország legszebb vasútvonalán Veszprémig. A Kondora család Zircen a vonatba feladott életmentő süteménycsomagját ezúton is szeretettel köszönjük!

Veszprémből gyönyörű tájakon vitt a kerékpárút egészen Tihanyig. Nagyon kidöglöttünk a 47 km-es távon, s miután végre mindenki megérkezett, örömmel fogyasztottuk el a finom ebédünket. Domonkos atya érdekes vezetése után bencés vacsora következett: kipróbáltuk hogyan étkeznek a bencés szerzetesek. Érdekes volt teljes szilenciumban vacsorázni, és közben Szent Benedek életéről felolvasást hallgatni. Este Titusz atya elmélkedése következett a bencés szerzetesség történetéről, a fiúk érdeklődve hallgatták és sokat kérdeztek. Lefekvés előtt zsolozsmáztunk, a szerzetesek esti imádságát, a kompletóriumot mondtuk el. Hullafáradtan dőltünk ágyba...

Reggel csodálatos szivárvány fogadott minket... Délelőtt kipróbáltuk, hogy valóban működik-e a tihanyi visszhang, majd a remetebarlangokat kerestük fel. Gyönyörű volt az idő, csodás tájakon túráztunk, jó volt a hangulat a csapatban. Mi kell még? Ja, kaja...

A tihanyi visszhang csapatos és egyéni kiáltásra is működött:

Kényelmesen legurultunk Balatonfüredre, és a szombati ebédet már a gimnáziumunk füredi tagintézményében fogyasztottuk el. Délután néhány projektmunkát hallgathattunk meg. Bolf Marci, Joci, Henrik, Krisztián, Máté, Nagy Balázs, Pörczi Marci és Ricsi nagy sikerrel adták elő A szerzetes imája c. színpadi művet, amely Szent Benedek életének általuk kiválasztott és színpadra vitt mozzanatát örökíti meg.

Ezt követően a következő feladatot kapták a fiúk; gondolják végig az elmúlt három hetüket a következő kérdések mentén:

1.       Miben más Pannonhalma, mint amire számítottál? Pozitív/negatív csalódások…

2.       Mi az, ami a legjobban esett a számodra, ami a leginkább megérintett az elmúlt időszakban?

3.       Mi az, ami a legnehezebb volt a számodra, mi volt a legnagyobb „fájdalmad”?

4.       Milyen kéréseid vannak az osztály felé, egyes emberek felé, prefektusaid felé?

Kíváncsian és izgalommal vártuk a fiúk megosztását. Nagyon nyitottak és őszinték voltak a srácok! Úgy éreztük, hogy kialakult egy olyan bizalmi légkör, befogadó közeg, ahol nem csak örömöket, hanem fájó sérelmeket is ki lehetett mondani! Elhatároztuk a fiúkkal, hogy rendszeresen csinálunk majd ilyen fórumokat!

Vacsora előtt nagyot fociztunk az balatonfüredi iskola műfüves pályáján, majd lefekvés előtt a partra sétáltunk le. Mintha csak nekünk készítették volna elő a látványt: a telihold fényében úszott a Balaton.

Vasárnap reggel Füreden mentünk misére. Furcsán mutattunk a sok öltönybe és szép ruhába öltözött ember között. De így is jó hálát adni Istennek! Bár az is igaz, hogy némi pumaszag terjengett körülöttünk...

Mise után elkarikáztunk a mesés szépségű Koloska-völgybe, itt egy vadasparkba is benéztünk. A finom ebéd után elbúcsúztunk a Balatontól... Némi kerekezés és vonatozás után újra megpillanthattuk szeretett Pannonhalmánk körvonalait!

Képek még-még-még itt.